Véletlenek ugye nincsenek? :)

Véletlenek ugye nincsenek?:)

.

14191681_10205143081095160_451391156_oA történetem valamikor tavasszal kezdődött, amikor egy tokaji borász hölgy vásárolt tőlem ékszert. Éppen fotóst keresett a készülő könyvéhez. Mivel tetszettek neki a képeim, megkérdezte, nem vállalnék-e ilyesmit.

Egy  kedves ismerősömet ajánlottam neki, aki  korábban már fotózta az ékszereimet és akinek Mygrice néven készült  képei gyakran inspirálnak egy-egy ékszer montázs megalkotásában.

Ő elvállalta a feladatot, sőt éppen ilyen kihívásra vágyott, így az öröm teljes volt mindenkinek.

A történet közben úgy kerekedett, hogy Jutka nem csak a könyv képanyagának fotózását, hanem annak szerkesztését is, majd a nyomdai munkák koordinálását is  végezte.   Mind ezt  szívből  jövő szerelemmel. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a könyv minden lapja  sugározza.)

Ahogy készültek a fotók, mindig csodálattal néztem az új oldalak, meseszép növényi képek gyarapodását. Izgalmas volt, hogy belekukucskálhattam egy könyv születésébe.

13230807_10204568087360676_1039518332_o

Majd elérkezett az idő:  az író felkért a borítóterv elkészítésére. Mikor megkaptam hozzá az anyagot, nem gondolkodtam, csak hangolódtam. És ahogy jöttek az érzések, kezembe vettem a ceruzát, rajzoltam, majd festettem:  mi mást, mint életfát? Így született meg az a könyv,  Dr. Bene Zsuzsanna csodálatos könyve, Herbaborárium címmel.

 

 

Ami nem klasszikus gyógynövényes könyv, hanem a növények mellett bemutatja azt a csodát, ahogy az isteni nedű, a bor, eggyé válik a hozzá  szaktudással  kiválasztott, Isten adta növények gyógyító erejével. Zsuzsának köszönhetően volt alkalmunk végigkóstolni ezeknek a csodás Herbaboroknak a teljes kínálatát. Azt hiszem Csordás Jutka (Mygrice) nevében is mondhatom, alapos inspirációban volt részünk általa:)

Ha tehetitek, kóstoljátok meg ti is!

13177503_686126361529080_2497341662334378744_n

Hálás vagyok a sorsnak, hogy létrejöhetett ez a szép történet, aminek picit én is részese voltam.

A  fotók (a legutolsó kivételével) Mygrice munkái.

https://www.facebook.com/Mygrice/

A könyv írója Dr. Bene Zsuzsanna a Tokajbor-Bene Pincészet borásza.

http://www.tokajbor-bene.hu/

A nyomdai munkákat megelőző fotózás után idézettel és felirattal gyarapodott a borító alapjául készült festmény. Így  bekeretezve  örök emlékként díszítheti a vendéglátóhely falát.

.

herbaborariumkonyvborito

 

 

 

 

 

.

 

tulipanoseletfa
31, dec 2013

Szimbólumok, melyek bennünk élnek

A szimbólumok világát misztikus illat lengi körül.  Kultúránk, gondolkodásmódunk és valamennyi  civilizáció megismeréséhez utat mutatnak. Hiszen képekben gondolkodunk.

Mi is a szimbólum (képi szimbólum)?

Talán mágikus erővel felruházott jelkép? Sokféleképpen lehetne magyarázni…

Az ősi kultúráktól indulva, a képi ábrázolásokban egymástól elszigetelt területeken is megjelennek ugyanazon szimbólumcsoportok, alapszimbólumok. Olyan képi megjelenítések, amik egyértelmű és erős tartalommal bírnak és egymástól távol lévő területeken is egységet, egy fajta alaprendszert mutatnak.

Mi lehet az oka?

A magyarázatot az  emberi alapgondolkodásban, világnézetben látom.

Szimbólumainkban fogalmazódik meg a világhoz, társainkhoz, az egyetemes rendhez fűződő viszonyunk.

Őseink, akik még egységben éltek a természettel, annak erőivel,  tiszteletben tartották az őket körülölelő világot. Ismerték ez elemeket, volt hitük, voltak isteneik és tudtak úgy élni és gondolkodni, hogy nem tekintették magukat felsőbbrendű lénynek. Ezáltal együtt éltek a természettel, annak erőivel és működtetni tudták teremtő energiáikat.

Világnézetüket, analógiás gondolkodásuk alapjait  szimbólumokba töltötték. Minden szimbólum jelentéshordozó, mágikus erővel, azaz energiával rendelkezik.

Honnan ez az erő?

A hit ereje, a saját teremtő erő bizonyossága, amit a régmúlt generációi még bizton magukénak éreztek. Az a tudás, amit mára elvettek az átlag életet élő, rohanó, félő, életében jelen nem lévő embertől. Az az egyszerű erő, amit maguk körül éreztek egész életükben, amit működtetni tudtak mindennapi életükben, és amikkel megtöltötték szimbólumaikat.

Ezek a képek megjelentek öltözetükben, ékszereiken, használati tárgyaikon, környezetükben. Tartalommal, ezáltal funkciókkal bírtak: védelem, teremtő erő, harmónia, nőiség, tápláló, fenntartó erők, világosság, halhatatlanság, szeretet…  És míg rajzolták, festették, faragták, formázták, varrták őket, teremtő erejük által megtöltötték  energiával ezeket a szimbólumokat. Ez ad még ma is erőt nekik. Ezekkel a képekkel, jelekkel felelevenítjük, életre keltjük, működtetjük őseink erejét, az ő hitük és teremtő energiáik hatalmát.

Mit hordoznak magukban  szimbólumaink?

Ez tudás ad még ma is jelentést és tartalmat szimbólumainknak, és ami még ennél is több: Erőt. Teremtő, éltető, védő, tápláló … erőt.

Tehát, mikor öltözetünkben, környezetünkben megjelenítjük, „használjuk” ezt a képi világot, ebből az ősi erőből, forrásból merítünk. Ezt keltjük életre és működtetjük.

Tudom, szkeptikusok már nem jutottak el az olvasásban idáig. Nem baj, a világ sokszínű. A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka.

Nekem elég, hogy érzem, érzékelem ezeket az erőket, a szimbólumok energiáit. És tudom, vannak, aki látják is. Talán még hallhatóak is… Aki nem hiszi, járjon utána…

f_sokmacska
11, nov 2013

Honnan a név CECAMECA…

Tudjátok kicsoda Cecameca? Emlékeztek még a Futrinka utcára? ” – Beűűű, Cecameca…” – Ahogy Morzsa kutya mondaná.
Nagyon régi történet: 1988-ban, 18 évesen elszegődtem egy csak férfiakból álló csapatba dolgozni. Az első napi eligazítás ennyi volt: Főzzél kávét, Cecameca! És ezzel egy paskolás is landolt a hátsómon.
18 évem minden önérzetével, a lehető legnagyobb méltósággal sikerült úgy a helyére igazítanom az úriembert, hogy az évekre megalapozta a cégnél a tiszteletemet:). Kávét még hetekig nem főztem, a kapcsolat idővel barátsággá alakult.
Később az Index fórumokon regisztráltam cecameca néven, természetesen macskás fórumon. Majd onnan találtam rá az üvegfestő fórumra, itt ismerkedtem meg az üvegfestés technikájával. Sokan ismertek már ezen a néven, mikor néhány évvel ezelőtt ajándékba kaptam egy Barátomtól a cecameca domaint. Innentől már egyenes az út…
Közben teltek az évek, mára leginkább CECAMACA lenne a találó név. Én mégis így maradtam…
Maradok tisztelettel: Cecameca

tulipanoseletfapirosk
17, okt 2013

“A rajzom én vagyok”

Önmagunk kifejezése

Ki gondolná, hogy egyetlen rajzunkban ott rejtőzik az egész életünk, érzelem- és gondolatvilágunk, jellemünk? Minden vonal, motívum, szimbólum rólunk mesél.  Emlékeink, örömünk, fájdalmunk, titkaink… mind kifejeződik általuk.

Rajzunkkal senkit nem csaphatunk be, még önmagunkat sem!

Nem véletlen, hogy a pszichológia egyre több területen alkalmazza a rajzteszteket. Természetgyógyászként magunk is használjuk: és tudom, sohasem hazudik!:)

Kisgyermekként teljesen ösztönösen rajzolgatjuk a házakat, fákat, napocskát, utat, kerítést, állatokat, virágokat, embereket… Ezáltal ösztönösen fejezzük ki érzéseinket. Felnőttként ugyanezt tesszük. Rajzunk mindent megmutat… Minden szimbólumnak, rajzelemnek  jelentése, jelentősége van. A ház, a fa különösen sokat árul el rólunk.

a1_eletfa-kicsi

tornyoshaz

 

 

 

 

 

 

 

 

Rajzainkban rejtőznek érzelmeink, testi és lelki problémáink, környezetünkhöz és önmagunkhoz fűződő viszonyunk, gondolkodásmódunk….

Megmutatja érzéseinket, lelki és fizikai problémáinkat, energiaszintünket.

Mesélhet nyugalomról, harmóniáról, de lehet zaklatott és nyugtalan is.

Mi lakik bennünk? Ettől  függ, mihez vonzódunk, mit látunk szépnek… Ahogy benn, úgy kinn… Ahogy fenn, úgy lenn….:) A nyugalmat választjuk, vagy a dinamizmust, esetleg a zaklatott motívumok vonzóbbak számunkra…

Sokat gondolkodtam rajta mit adok át a képeimmel…. Saját magamat.  Azt, ami bennem él.

Képeinkben, tárgyainkban lelkünk egy-egy darabkáját fejezzük ki és mutatjuk meg.  Mikor valaki rácsodálkozik ezekre a szimbólumokra, saját magát fedezi fel bennük. Azt, ami őt is megérintette, ami saját magát visszatükrözte. A vágyait, az álmait, az emlékeit…

mesevarosjardanelkul
29, feb 2012

Amikor a lelkünk ébred

Mikor megalkotunk valamit, lelkük egy részét tesszük bele. Kifejezzük azokat a mélyen rejlő érzéseket, energiákat, amiket nehéz lenne szavakkal megformálni.

Hogy mi lakozik bennünk? Néha magunk sem tudjuk, de mindannyiunkban ott él a gyermek, akármennyi idősek vagyunk is. Persze találkoztunk már olyan embertársainkkal, akiben kihunyt ez a kis lámpa és már nem világít, de bennük is ott lapul saját maguk  gyermek énje, csak mélyen és bezárva.

Képeinkben, tárgyainkban lelkünk egy-egy darabkáját fejezzük ki és mutatjuk meg. Mikor valaki rácsodálkozik ezekre a szimbólumokra, saját magát fedezi fel bennük. Azt, ami őt is megérintette, ami saját magát visszatükrözte. A vágyait, az álmait, az emlékeit…

Ezen eddig nem igazán gondolkodtam, csak ma hajnalban formálódtak meg bennem ezek a sorok:

Arra gondoltam, milyen öröm látni mások örömét. Nekem csoda, ahogy felnőtt emberek szeme felcsillan a házikós lámpák, képek, órák, angyalok, macskák  láttán. Sokan mondják, ezek gyerek képek. Nem is gondolná a Kedves Olvasó, hogy eddig mind-mind felnőttek vásárolták saját maguknak, vagy felnőtteknek.

Hányszor, de hányszor álmodoztunk kisgyermekként egy saját házikóról, kis mesebeli otthonról, egy meghitt kis világról kutyákkal, macskákkal, madarakkal, virágokkal! Talán erről szól ez a varázslat.

Karácsonykor egy Hölgynek szeretett volna vásárolni a már felnőtt lánya ajándékot, együtt jöttek. Két pillanat alatt eldőlt minden, egy házikó formájú órára esett a választás. Mindig ilyenre vágyott! De tényleg … és még sehol nem látott ilyet. Az étkezőben  lesz a helye…  Az anyuka olyan boldog volt, hogy könny szökött a szeme sarkába.  És ennek az őszinte, gyermeki örömnek a hatására a szomszéd édesség árus Irénke néni is  meghatódott,   Ő is elpityeredett.

Talán gyermekkori álmai egy darabkáját találta meg és kapta ajándékba ez a Hölgy. Dupla öröm:) És ez valahol a mi gyermekkorunk darabkája is, hiszen belőlünk ered. És ugye tudjuk:  mind egy Forrásból származunk!

Én hiszem, mikor ránéz, mindig megérinti  a lelkét ez a meleg  érzés. Kell ennél több?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első Meseváros faliórát szintén egy Hölgy választotta.  Kicsit keserűen azt mondta, haza viszi, de az örököseinek veszi, hisz Ő nagyon beteg.  És mégis csillogott a szeme és látszott rajta az öröm, hogy az övé lehet.

-Ugye nincs belőle még egy?

- Nincs, de ha lesz, biztosan nem lesz ugyanilyen…

Néhány hónappal később jó érzés volt vele újra találkozni. Az arca kivirult,  a Meseváros az ő lakását díszíti. Ugye milyen jó ez!?

Mikor erős fénnyel belevilágítanak a mókus szemébe …

Nem szeretem a reklámokat. Nincsen szükségünk rájuk. Kéretlenül és tolakodva bombáznak velük minket. Belopakodnak a magánéletünkbe, mindenhol felbukkannak, elcsúfítják a környezetünket, rengeteg fölösleges szemetet termelnek, s persze ezt nekünk kell megfizetnünk. Az út mentén az óriásplakátok szinte már ordítanak ránk, eltorzítván az amúgy is mesterséges, épített környezetet… Igyekeznek hatni az érzékszerveinkre, s a sokszori ismétlés előbb-utóbb programként ég  a tudatba.  Csak, hogy fogyasszunk. Ha hagyjuk ezt…

Mókusvakítás…

Az érzékszerveiken, érzéseiken keresztül irányítva igyekeznek megfogni a „fogyasztót”.  De csak ha mi is így gondoljuk és ezt a fajta manipulációt elfogadjuk. Mert manipuláció ez a javából!

Lehet, hogy valaki egy üzlet polcain tanácstalanul válogatva éppen azt a kávét/csokoládét/bármit  választja, aminek a reklámja a számára idilli családképet, harmóniát, jólétet, boldogságot, életérzést sugallta. Nem is tudatos, miért teszi ezt.   Az így kiválasztott terméket hazaviszi és csodálkozik, de lehet, hogy már észre sem veszi, hogy elmarad a vetített érzés.

Amikor a lelkünk ébred…

Nem világítunk a mókus szemébe.

 

A Matska

Néha elnézem őket és azt gondolom: legközelebb én is macska leszek…

Olyan könnyed eleganciával tudják élvezni az életet! Szinte látható, ahogy magukba szívják az elemeket. Henyélnek a virágzó pünkösdirózsa levelei alatt, közben a leveleken átszűrődő napfényben süttetik a hasukat: így meditálnak. Hányszor, de hányszor irigyeltem ezért őket!

Aztán felkerekednek, hirtelen fontos dolguk akad: láthatatlan ellenséget üldöznek,  pofozzák a faleveleket, matatnak a tücsöklyukban, fára másznak, hosszasan őrzik a madáretetőt. Kiássák a tulipánhagymákat (fontos ellenőrizni, mi lakozik alattuk), szemmel tartják a lepkéket és a kerítés biztonságának tudatában élvezettel szambáznak és hosszasan mosakodnak a habzó szájú szomszéd kutya orra előtt. Néha órákig fekszenek egy bokor tövében időnként az egyik oldalukról a másikra gurulva, gondosan ügyelve arra, hogy időben egyenletes legyen az egy oldalra jutó henyélés. Tudnak élni…

Néha elképzeltem, milyen lenne kibújni velük a kerítés alatt , hogyan csiklandozza a hasukat a nedves fű, milyen lehet végigportyázni a territóriumot, bandázni a többi macskával, elhitetni legalább három idős nénivel, hogy napok óta nem ettek és nincsen egyetlen gazdájuk (kiszolgáló személyzetük) sem. .. Fontos dolgok ezek, kérem,  fárasztó dolog a macskasors!

gnoma_macskak

murci

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Próbálkoztam rajzban megörökíteni Őket.

A Matska hiú jószág. Nagyon szívesen pózol, ül modellt a művésznek, majd egy óvatlan pillanatban nyújtózkodik egyet és eltűnik a kompozícióból, alaposan faképnél hagyva az alkotót. Az előbb leírt eset megtörténhet nyújtózkodás nélkül is, egy szempillantás alatt, úgy, hogy az óvatlan rajzoló észre sem veszi a jószág távozását,csak tudomásul veszi, hogy volt-nincs. Ezért van, hogy nem minden képem témája a MATSKA. Néhány megkezdett és félig kész macskaportrém azért akad…

A fényképezéssel sem más a helyzet:

1. számú eset: Mire megtalálom a fotógépet, Matska már nincsen sehol.

2. számú eset: Mire elkattintom az exponáló gombot, szublimál.

3. számú eset: Sikeres fotózás után  Matska eleje, hátulja, vagy az egész képet     betöltő pofácskája, esetleg praclija látható.

4. számú eset: Az előző lehetőségek variálva, hatványozva …

Ezért praktikusan úgy döntöttem, a lelkemben élő képnek  és a képességeim határainak megfelelően művelem a macskák ábrázolását.

himesmacskakkephimesmatskaklampa

Házikós órák

Az egész egy kutyaházzal kezdődött:) Egy ötszögletű üveglapból, amiből egy kutyaházat ábrázoló  hűtőmágnes készült.

A történetnek itt még nincsen vége. Ahogy telt-múlt az idő – mint a mesében -  egyszer csak - már mi sem tudjuk hogyan -  megjelentek az életünkben a házikók. Csakis a Páromat okolhatom érte:)  Rákapott a házacskákra és titokban huszasával készítette őket. Kesze-kusza, düledező oldalú, horpadt tetejű üvegkunyhók.

Mindre ráálmodtam valami számomra kedveset. Belőlük születtek a házikós hűtőmágnesek.

Egy darabig csak nézegettem őket, volt, hogy napokig barátkoztam velük. Aztán egyszer csak éreztem, eljött a festés ideje és a festék hatására mind életre keltek:)

Már nem tudjuk megmondani kinek az ötlete alapján született az első házikós óra alap, de egyszer csak itt volt és festékért kiáltott.  Ebből rögtön kettő lett, majd három, négy és ….

Mind egyedi darab.  A Páromban megszületik egy kép, azt üvegből kivágja, persze, ahogy az anyag együttműködik,… néha érik meglepetések, de ettől lesz még egyedibb mind. Aztán következik a csiszolás,  az óratengely helyének kifúrása.

Az órákat mind előre megrajzolom. Nem sietek, megvárom, míg egyenként megszólítanak, míg elkezdem érezni őket. Ezután következik a varázslás. Egy kis festék és a házacskák életre kelnek!:)

hazikok

belso_ero2
01, aug 2011

A pozitív energiák

Boldog emberek vagyunk.

Elértük, hogy azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk.  Minden egyes termékünk, alkotásunk  jó érzéssel, szeretettel készül. Azt gondolom az  érzékenyebb emberek érzik ezt. Érzéseink, energiáink megtöltik az általunk készített tárgyakat, képeket és tovább sugározzák azt környezetükbe.