Sok idő telt el itt írás nélkül.
A facebook oldalon tettem közzé a történéseket, képeket.
Most a teljesség kedvéért, utólag próbálom pótolni az elmaradásom egy részét.
.
2018. augusztus 7.
A kétlábú gazdik láthatóak Kecel-hegyi Barni Barnabással, valamit Kecel-hegyi Boróka Bogyóval, a kiskutyák papájával és mamájával:)
.
.
Augusztus 9.
.
Színre színt:)
.
Augusztus 10-14.
A kis Bogyók nagyon gyorsan nőnek. Egy hét alatt kb. tíz dekát, de van aki még ennél is többet:)
Az elmúlt pár nap képeiből válogattam.
Egyre nagyobb a mozgolódás a fészekben. Már nyiladoznak a szemecskék. Gyönyörű, dundi macikák lettek kisegerekből:)
.
El sem hiszem, milyen csodával lettem megáldva:)
Pár napja nyílottak ki a szemecskék. A kis bogyók már próbálnak járni. Négy lábon dülöngélve haladnak aztán hirtelen egy guruló átfordulás…. nagyon viccesek ám:)
Az apukám készített nekik kutyaovit, amit a lakásban és a kertben is fel lehet állítani. Legközelebb talán onnan jelentkezünk:)
.
Augusztus 18.
Augusztus 21.
Boróka Bogyó, a mama…
Azért szeretem ennyire ezt a fotelt anya kedvenc párnájával, mert ez nem az én helyem:)
.
Borka mama délutánonként:)
Nagyon fárasztó dolog a csimamaság…
A kis csapat két és fél hét alatt megháromszorozta a súlyát.
Már egész szépen járnak, birkóznak és harapdálják egymás fülét.
Tulipán (Tuli Panka) a legnyugisabb közülük, emellett eddig ő a legjobb fülharapdálásban is.
A két kis barna (vörös) Bendegúz és Zsemle Morzsa a legerősebbek és legelevenebbek. Mint két kis birodalmi romboló:) Egyelőre úgy látom, Barni izgágaságát örökölhették.
Zorrókát ma már hallottuk ugatni is, bár ez az ugatás jobban hasonlít egy sípolós kacsa hangjára, de mi tudjuk, hogy ez egészen biztosan ugatás volt.
Matyi szeret nyafizni, ő is ügyesen tesz-vesz, de közben odafigyel, hogy a nyafogást se hagyja abba.
.
Már megint Tuli Panka:)
Elfér a Párom tenyerében.
.
Ő Zorróka.
(Kéz modell: Picúr:)
.
Augusztus 26.
Az elmúlt 24 napban az időm nagy részét ezen a sámlin töltöm:)
.
Tulipán csikis:)
Ha este, akkor kutyababusgatás.
Ilyenkor a család minden itthon lévő tagja magához vesz egy kiskutyát kényeztetés-cirógatás céljából. Ügyelünk rá, hogy minden poronty alaposan meg legyen szeretgetve:)
Tegnap kipróbáltuk a nagy kutyaovit, ami 2 x 1 méteres. Olyan volt a nappalink, mint egy csirkeudvar. Hangos csipogás és élénk cirkálás jelezte, hogy ez nekik még nagyon új.
.
.
Szeptember 3.
Ma egy hónapos a csipet-csapat:)
Használatba vették a kutyaovit. Zsizsegnek, birkóznak, ugrálnak, tolatnak, próbálnak szaladni. Nagyon viccesek, ahogyan játszanak:) A bölcsit is jó szolgálatot tesz, szeretnek ide bekuckózni, amikor elfáradnak.
Szépen kinőttek a fogacskáik, így ügyesen esznek már.
Mindegyikük egy külön kis egyéniség, sajátos aranyosságokkal:).
Délutáni szieszta a leterített oroszlánon.
.
Legszívesebben én is befeküdnék közéjük:)
.
Szeptember 5.
Már ovisok vagyunk!:)
Tegnap úgy döntöttek a pütyörék, hogy ők már nagyfiúk és ezen túl kizárólag az oroszlánon alszanak.
Eszükbe sincs bemenni a kutyabölcsibe:)
Pedig több trükköt is bevetettem, megvártam míg elalszanak, bepakoltam őket, becsuktam a bölcsi ajtaját, de egy percen belül hangos csipogás jelezte a nem kívánt helyzetet. Majd egy órával később betettem Borka mamát szoptatni, becsentem mellé a piciket, megvártam míg elalszanak, becsuktam az ajtót, de újabb méltatlankodás következett.
Engedtünk a nyomásnak és beláttuk, hogy már nem bölcsisek, hanem ovisok:)
Büszkén jegyzem meg, hogy minden tanítás nélkül nagyon ügyesen használják a kutyapelenkát.
Korábban a bölcsiben akkora hely volt, hogy elfért a kutyafekhely mellett egy pelus. Mikor Borka már nem takarította őket, szépen kijártak a pelusra, sosem piszkítottak a kutyakosárba. Most, hogy megnőtt a tér és kibővült kutyaovivá, a játszótéren helyet kapott még egy pelus és ők tökéletes intelligenciával, szakszerűen használják.
Nem mondom, hogy nem fordulnak elő technikai okokból kifolyólag kisebb balesetek, de csak nagyon elenyésző számban.
.
Szeptember 6.
A jedik leszármazottja
Zsemle Morzsa néhány nappal ezelőtt nevet változtatott. Pedig nagyon szépen illett rá a Zsömi név, színét tekintve és lévén, hogy ő a legkerekebb csibaba az egész alomban.
Mivel nagyon hasonlít a pici kori Barnira (apukája), így következetesen KisBarninak szólítottuk.
Valahogy éreztem, ez még nem a megfelelő név.
Néhány nappal ezelőtt pont erről meséltem neki, és lám, valahonnan besurrant a gondolataimba: TÁDÉ.
Hiszen ő egy Tádé!:)
Amúgy meg apai ágon egészen biztosan a jedik leszármazottja (vagy felszármazottja, attól függ, honnan nézzük…): Tessék kérem megnézni ezeket a félárbócon nyugvó fülecskéket! Na….. így már ismerős valakinek, felismeritek kire is hasonlít?
.
Leharcolt gatyamadzag
Ez a viharvert zsinórszerűség valamikor egy nadrágom kötőjeként funkcionált. Aztán a pici Barni legkedvesebb játéka lett, majd Borka vette használatba, amikor hozzánk érkezett, és most a csipet csapat is húzza-nyúzza az újrahasznosított gatyamadzagot:)
(Alul Bendegúz és Matyi, fent Tuli Panka (Tulipán), Bendegúz és Zorróka látható.)
.
https://www.facebook.com/domjan.judit.1/videos/1769112346458667/
https://www.facebook.com/domjan.judit.1/videos/1769113053125263/
.
Szeptember 9.
Délutáni játszótér:)
Tegnap vendégségben voltunk. Hazaérve, az állomány ellenőrzése közben csipogást hallottam a függöny mögül. Mikor elmentünk otthonról, úgy emlékszem, még nem volt kiscsirkénk….
Gyors népszámlálás, egy, kettő, három, négy….namégegyszer….egy, kettő….
Egy csibaba hiányzik. Óvatosan lépkedve indultam a hiányzó poronty felkutatására, vigyázva félrehúztam a függönyt és egy aprócska kucorgó nünüt találtam, aki hatalmas szemekkel nézett rám, mondván, ő nem is kiscsibe….
Mit gondoltok ki lógott meg az oviból?
Na jó, elárulom: Bendegúúúúúúz:)
https://www.facebook.com/domjan.judit.1/videos/1771905556179346/
https://www.facebook.com/domjan.judit.1/videos/1771906052845963/
.
Szeptember 14,
Fárasztó dolog nagykutyának lenni;)
Tegnap voltak hat hetesek a pütyörék. Ma gondoltam egyet és kitettem őket a kutyaovin kívülre, hogy világot lássanak. Pillanatok alatt birtokba vették a nappalit. Öt kis rohangász cirkált felálló farkincával, húzták a függönyt, az ágytakarót, kergetőztek, ugráltak, szaglásztak…. Pillanatok alatt felfedezték a felnőttek kajáját is. Csak úgy habzsolták a rizses, húsleveses, főtt pulykahúst. Tádé végül úgy döntött, hogy “mind az összes” az övé és senkit nem engedett az tányér közelébe. Végül úgy tettem igazságot, hogy elvettem tőlük az ételt, mielőtt halálra zabálnák magukat.
Egy idő után megpróbáltam visszacsempészni őket a kis kenneljükbe, de azonnal hangos csipogás jelezte, hogy szerintük még nem jött el az ideje, hogy nyugovóra térjenek. Pankácska akrobatához illő mozdulatokkal mászott ki a be- és kijáraton, majd ezt többször is megismételte. Végül engedtem a nyomásnak, és elhittem nekik, hogy még muszáj a nagy játszótéren rosszkodni egy kicsit.
A nagy kaland eredménye a fotón látható.
Ilyen nagyon fárasztó dolog nagykutyának lenni…
.
A mai kalandról többnyire olyan fotók születtek, amin csak egy kiskutya eleje, vagy vége, esetleg egy kondenzcsík látható. Azért sikerült pár értékelhető pillanatot is elkapnom:)
.